Teotihuacan vélemény / Ezzel társasozunk mi!

... úgy érzem a mai munkám lesz életem utolsó munkája. Öregek a csontjaim és számos fát kivágtam már. Segítettem a nagy piramis építkezésében, becsülettel imádkoztam az Isteneknek és jó pár kakaót megkerestem. Felhelyezek még egy dekorációt a piramisra, majd felemelkedem. Ezzel átadom helyem a következő generációnak ...

Történet

Kezdjük a legfontosabbal, a város nevének kiejtése: "Teotivakan".  A 2018-ban megjelent játék megmutatja tervezőjének, Daniele Tascininek a nagyszerűségét. A fejlesztők között szerepel Turczi Dávid is, aki egyebek mellett a játék solo módját készítette. A játék nagyon egyedi hangulatú grafikájáért pedig a görög származású Odysseus Stamoglou-t illeti dicséret. Mi 2020-ban kerültünk kapcsolatba a játékkal. Számos videó megnézése után hamar szerelem lett belőle. Azóta kibővítettük az összes kiegészítővel, pár promóval és dekorációval, melyek tovább növelték a komplexitást. Úgyhogy immár ketten is közel 2 órán keresztül építjük a piramist. 

Hangulat

Teotihuacan városa Mexikó legnagyobb romvárosa. A város neve Navalt (azték) nyelven annyit jelent szabad fordításban, hogy az "Istenek születési helye". A játék ízig-vérig egy euro, mégis minden egyes eleme úgy lett kialakítva, hogy kapcsolódjon a város híres motívumaihoz. A Nap piramis építésében mi magunk is részt vehetünk. Felemelkedéseink során pedig végig járhatjuk a Holtak útját. A játék mindent megtesz azért, hogy ne legyen könnyen abszraktosítható, különös hangulata van ugyanis mind akár a győzelmi pont, mind akár az erőforrás szerzésnek. A köröket a nap és hold különös tánca követi nyomon, melynek csúcspontja a napfogyatkozás. Ekkor lepontozzuk az adott szakaszt, majd kezdődhet a következő "tánc". 

Ám a játék egy percig sem ad kétséget afelől, hogy megérdemli a helyet az agyégető kategóriában. 

Miért van helye a polcon és az asztalon?

• Ahogy már írtam, ez bizony egy komplex nehéz euro típusú játék, annak minden szépségével és árnyoldalával. Minden egyes döntésünk súlyos következménnyel jár a végső pontozás tekintetében. A játék ugyan ad teret nekünk, hogy gondosan kidolgozzuk a lépéseinket, de a végén mindig marad egy "de azt még meg akartam csinálni" érzet.
• Kompetitív, viszonylag magas interakcióval. Mivel egy központi táblán mozgunk, ezért a fókusz folyamatosan azon van, hogy ki hogyan helyezkedik vagy épp mit csinál. 
• A munkásaink dobókockák, melyekkel lépkedünk a körben elhelyezkedő akcióhelyeken (Rondel mechanika). Az értékük pedig befolyásolja, hogy milyen akcióra leszünk képesek, ill., hogy milyen nyersanyagot vagy bónuszt kapunk az adott helyen.
  A megérkezés után 3 típusú akció közül választhatunk, melyből két esetben figyelembe kell venni, hogy hány különböző színű kocka van az adott akcióhelyen:
• Imádkozás akció választásakor figyelmen kívül kell hagyni a többi kockát. Ezen akciót választva haladunk előre az istensávon, hogy megkapjuk annak bónuszát. 
• Amikor a több a jobb, avagy a kakaó szüret. A kakaó a központi valuta a játékban, így gyakran kell beszereznünk. Ha egy akcióhelyre lépünk dönthetünk úgy, hogy kakaót szüretelünk. Ebben az esetben minél több különböző színű kocka van az adott helyen, annál több kakaóhoz jutunk.
• A fő akció esetén fordított a helyzet. Ugyanis minél több munkás tartózkodik egy akcióhelyen, azt annál drágább aktiválni. Minden különböző színű kockáért kakaót kell befizetnünk.
  A fő akció lehet nyersanyag szerzés (fa, kő vagy arany), piramis építés, dekorálás. De lehet akár alkímia (fejlesztés) is, amivel jövőbeli akcióinkat tudjuk erősíteni vagy akár nemesi épületek felhasználása, hogy a Holtak útján előkelőbb helyet kapjunk.
• A játék egyik fő stratégiája az, hogy hogyan növeljük vagy csökkentjük az egyes akcióhelyeken levő kockák számát, ezáltal előnyhöz jutva más játékosokkal szemben. Elrontani ugyan nem tudjuk mások körét, de a kinézett akcióhely "árát" meg tudjuk drágítani. 
• A játék bőven ad lehetőséget nekünk a taktikai döntésekre. Nem tanácsos ragaszkodni egy már kigondolt, 3-4 akciós kombinációhoz, inkább célszerű alkalmazkodni a kialakult helyzetekhez. 
• A 3 forduló során fordulónként folyamatosan csökken a körök száma, melyeket a felemelkedések száma tovább rövidítenek (amikor egy kocka eléri a 6-os számot, akkor felemelkedik és egy 1-es kocka veszi át a helyét, avagy bekövetkezik a generáció váltás). Bár tudunk hosszabb távú stratégiát tervezni, de mivel a játék vége nem fix, ezért figyelni kell arra, hogy biztosan legyen elég idő az összes megtervezett lépésre.
• Pontokat az akcióink során is tudunk gyűjteni, de a három forduló végén levő kiértékelés adja a győzelmi pontjaink többségét. Megmérettetünk abban, hogy mennyire voltunk szorgalmasak a piramis építésében, mennyire kerültünk előre a Holtak útján, illetve milyen maszkokat gyűjtöttünk imádságaink során. 
• Az újrajátszhatóságot növeli a véletlenszerűen felhelyezhető akcióhelyek, a változó bónuszok, amiket megszerezhetünk a templomokban, illetve a kockák léptetése során kialakult helyzetek. Szinte biztosan nem fogunk találkozni két egyforma játékkal.
• A Teotihuacan nagyon jól kezeli a változó játékosszámot. 2, 3 és 4 játékos esetén is egy egyszerű mechanikai elem biztosítja, hogy mindig fent legyen az összes kocka (és fordulónként mozogjanak). Ezért a taktikai harc ha nem is ugyanolyan, de nagyon hasonló hangulatú tud lenni a különböző játékosszámok mellett. Aki pedig egyedül szeretne játszani, annak a játék solo módja erre is ad lehetőséget.

Ha már kevésnek érezzük az alapdobozt, mit is tehetünk?

• Az eddig megjelent 3 kiegészítőből szerintem a legjobb az első, a Late Preclassic Period. Bár maga az alapjáték is bőven tartogat lehetőségeket, de mégis csak ízelítőnek tűnik, miután hozzáadjuk ezt a kiegészítőt.
  A kiegészítő 5 modullal bővíti ki a játékot, melyek:
• Isten és Istennő karaktertáblák segítségével egyedi képességekkel ruházzák fel a játékosokat,
• bevezetnek minket egy negyedik templomsáv rejtelmeibe,
• a 3 forduló során változó évszak hatásokat adnak,
• illetve átalakítják a dekorálás és piramis építés akcióhelyeit.
• A második kiegészítő az eddigi legkisebb. A Shadow of Xitle mérete pedig abból adódik, hogy inkább hibajavítás, mintsem valódi kiegészítő. Az első kiegészítő bár szinte tökéletes, azonban bizonyos elemek mintha kimaradtak volna belőle. Ezt orvosolja ez a kiegészítő. Nem elengedhetetlen, de ajánlott. 
• A harmadik nemrég megjelent Expansion Period pedig fűszer a már amúgy is bőséges főfogáson. Újabb 5 modul, újabb 5 lehetőség:
• az obszidián bevezetése, mint joker erőforrás,
• a nemesi akcióhely lecserélésével egy új fajta lehetőséget kapunk az istensávon való haladáshoz, illetve tovább növeli a sávokon való versengést,
• a munkásaink mellett már a sámánjainkat is tudjuk mozgatni, ezzel gazdagítva az akcióink lehetőségét,
• a birodalmunk kiterjesztésével új területeket fedezhetünk fel a piramistól távol,
• az ötödik modul pedig a solo játékmódot módosítja.

Kinél fog csak porosodni a polcon?

• A játék már elkezdődik az első akció/kör előtt. Minden játékos kap 4 kezdő lapkát, amiből kettőt megtartva alakul ki az induló helyzet. Itt elképzeljük, hogy nagyjából mit akarunk csinálni, majd mikor mindenki lerakta a kockáit, szinte minden borul. A játék nagyon lassan indul be a sok agyalás miatt és...
• lassan is folytatódik. Minden körben a 3 vagy 4 lehetséges kockát kell mozgatunk 1-3 helyet előre, aktiválva az ott elérhető 1-3 akció lehetőséget. Így az opciók száma lehet akár bőven 30 fölött is és ebből kell megtalálni a lehető legjobbat. Az analízis paralízis szinte plusz egy játékosként leül mellénk az asztalhoz, és fogja folyamatosan a kezünket, amikor már azt hisszük tudjuk mit akarunk csinálni.
• A játékidő hosszú. 2 játékos esetén is ritka a 1,5 óránál rövidebb játék, 4 játékos esetében pedig bőven 3 óra is lehet. 
• A Teotihuacanba csak akkor érdemes belevágni, ha rövid időn belül minimum 3-4 alkalommal játsszunk vele, mert nehezen tanulható/tanítható, kéri tőlünk az időbefektetést. 
• Mivel a játék vége hamarabb bekövetkezhet, mint szeretnénk, ezért érezhetjük azt, hogy pont az az egy-két akció hiányzott még a nyeréshez. A játék befejezésének időzítése befolyásolhatja azt, hogy ki fogja megnyerni a játékot. Ezért, aki nehezen viseli, hogy nem sikerült az általa kigondolt stratégiát végig vinni, annak nem biztos, hogy ez a legjobb választás. 

Vélemény

A Teotihuacan a nehéz euro élményt keresőknek kiváló választás. Magas újrajátszhatóság, az interakciók miatt folyamatos taktikai harc a stratégiánk szem előtt tartásával. A piramis építgetése kifejezetten jó élményt ad, látjuk a haladást és mindenki úgy érzi valami nagy dolgokhoz is hozzájárult. Számunkra a kedvenc euro játék kategóriája az, ami leggyakrabban változik, talán most a Teotihuacan nincs a legelső helyen, de az első háromban szinte mindig helyet kap, mert nem tudunk ráunni és kellően változatos, hogy újra és újra elővegyük.