Hogyan építünk a társasjátékokban?

Elkezdődött a 2023/2024-es tanév, mellyen együtt elindítjuk ezt az új blogrovatot is. Minden hónapban kifejtjük nektek, hogy az adott témáról mit gondolunk, mit értünk alatta és hogy nekünk mit jelent. Fontos, hogy nem egy teljes átfogó tanulmányt akarunk készíteni az egyes mechanikákról, hanem inkább azt próbáljuk bemutatni, hogy milyen mechanikák és játék elemek segítenek abban, hogy egy adott érzést éljünk meg a játék közben (néhány példával szemléltetve).

És hát mi mással is kezdhetnénk, mint az építés, alkotás témakörével. A munkánk egyik legszebb része, hogy el tudunk jutni az elképzeléstől a megalkotásig. Nincs is jobb érzés, mint mikor egy könnyed séta során felmerül egy ötlet, amiből vázlatokon keresztül végül egy kézzel fogható termék lesz. Sokszor valamilyen hasonló érzést keresünk egy-egy játékban, ezért gyakran találjuk magunkat az asztal mellett, olyan társasjátékkal, amiben valamit meg kell építeni. 

    

Először is nézzük meg azt, amikor valamit térben fel kell építeni. Ilyenkor legtöbbször nem csak az eszünkre, hanem az ügyességünkre is szükségünk lesz. Az egyik legnagyobb klasszikus a témában, melynek neve talán mindenkinek ismerős, a Jenga. Ugye, hogy nektek is megjelent a szemetek előtt az instabillá váló torony? A játék alapja nagyon egyszerű: vegyünk ki egy fadarabot és rakjuk a torony tetejére. A formulát kisebb nagyobb módosításokkal számos játék átvette, így építhetünk kártyákból tornyot a Rhino Heroban, vagy szórakoztathatjuk a közönséget a Meeple Circus porondján. De lehet csak csendesen leülnél egy tábortűz mellé fa hasábokat pakolva a Tinderbloxal, melynek egyik csavarja, hogy csipesszel kell ezt megtenni. Sőt megeshet, hogy egyszerre akár több elemet is a tűzre kell rakni. 

Majd lépjünk vissza egy dimenziót, és a térben felfele építkezés helyett rakjuk síkban egymás mellé a lapkákat. A lapkalehelyezés mechanikája könnyed elegáns módszere annak, hogy valami folyamatosan növekedjen a szemünk előtt. Akár önmagában is elég lehet a lapkák pakolgatása, például ha francia tájat akarunk létrehozni a Carcassonneban, vagy egy királyságot a Kingdominoban. Azonban nagyon jól kiegészít más mechanikákat is, legyen szó pl. a Mars Terrafomálásról, ahol a bolygó felszínét gyarapítjuk közösen városokkal és növényzetekkel. Bármelyiket is nézzük a cél mindig azonos: olyan elemeket egymás mellé rakni, amik legközelebb visznek minket a győzelemhez.
Közben pedig a döntés izgalmát az adja, hogy hova (esetleg hogyan forgatva) helyezzük le a következő elemet, hogy az illeszkedjen a már lent lévőkhöz. Ez a döntés lehet egy könnyed kis lehelyezése a lapkának, például ha fánkvariációkat akarunk létrehozni a Dollars to Donuts-ban, de igazán komoly agymunkát is igényelhet, főleg ha valamilyen mintát kell kiraknunk. A döntést tovább nehezítheti, ha a lapkák különböző tulajdonsággal rendelkeznek, mint pl. a Kohakuban, melyben pontot adó és a pontozó lapkákat is találunk. Tehát ezen játékban nem csak egy szépen kinéző, Koi pontyokkal teli tavat hozunk létre, hanem egy gondosan felépített pontozási hálózatot is.

Szinte teljesen igaz, hogy amit lehet lapkával azt lehet kártyával is, és fordítva. Azonban a kártyák rendelkeznek némi előnnyel.
Egyik ilyen, hogy könnyen egymás alá csúsztathatóak, így plusz taktikai elemet vihetnek a játékba. Ilyen például a Hokkaido, ahol a kártyák egymás alá-fölé helyezésével a célunk, hogy a jeges tájat meghódítva, létrehozzuk a telepünket.
A másik, hogy lapkákkal ellentétben a kártyák (a legtöbb esetben) jóval nagyobbak, ezért a játék végére szemet gyönyörködtető képeket kaphatunk miután gondosan egymás mellé (/alá/fölé) pakolgattuk őket.
Szép játékokban pedig nincs hiány, így lehetünk madár megfigyelők a Fesztávban, lakberendezhetünk a Kaspóban, lehetünk festők a Kanagawában, vagy a Village Green esetében a csodaszép kertünket tervezhetjük meg.

    

Természetesen a lapkalehelyezés esetén nem lehet elmenni a poliominók (közismertebb nevén "tetriszes játékok") mellett sem. A "-minók" vagyis poliominók olyan alakzatok, melyek egymás mellé illesztett négyzetekből állnak. Kettő négyzet esetén beszélünk a dominóról, ami talán a legismertebb, de a tetrisz alapjául szolgáló tetrominók is ismerősen csenghet, ahol négy négyzetet rakunk egymás mellé. És innentől már csak a fantázia szab határt, hogy mit kezdünk ezekkel az alakzatokkal. A Patchworkben a foltvarrás művészetében tudunk elmerülni, a Macskák Szigetében cicákat mentünk ki a hajónkkal, vagy az Ismeretlen Bolygóban a bolygófelszínt gyarapítjuk velük. De ha szeretnétek egy kicsit nehezebb, más mechanikákkal ötvözött játékban is kipróbálni magatokat, akkor vonatkozzatok el a vadnyugatra, ahol a Wild Tiled West játékban megmutathatjátok, hogy milyen jól véditek meg magatokat a törvényen kívüliektől.

Az építéshez hozzá tartozik egy "tulajdonság", amiről érdemes még szót ejteni. Ami nem más, mint a befejezés. Számos játékban megjelenik a teljesség érzete, vagyis, hogy a játék végére valamit teljes egészében megalkotunk. Ilyenkor a játékosoknak azonos körük van, mindeki pont ugyannyi elemet helyezhet le. A Calicoban péládul biztosan minden játékos létrehozza a cicájának a fekhelyet, vagy az Oceanosban mindenki ugyanakkora részt fedez fel a víz alatti világból. Ennek ellentéte, a befejezetlenség érzete. Míg a előző esetben a megépítés teljességének kellemes érzése van bennünk, addig utóbbiban a következő játék által elképzelt izgalom van bennünk, hogy vajon legközelebb sikerül-e nagyobbat, jobbat, szebbet létrehozni. Az Azul: A királyné kertje végén mindig megcsodáljuk a szépen megépített kertet, és feltesszük a kérdést: miért nem sikerül nagyobbra építenünk? De elképzeltük már azt is, hogy egyszer a The Castles of Burgundy játékostáblája is teljesen le lesz fedve lapkákkal.
Sokszor a befejezetlen építés élményét megfűszerezheti a ritka előforduló, mindent elsöprő győzelem érzete, amikor sikerül a teljesség, ha például a Mennyei Serben, mind a két oldalt beépítve csodáljuk meg a csűrjeinket. 

    

Ha pedig a saját kollekciónkkal kellene kiegészíteni a fenti játékokat, akkor ezek kerülnének az asztalunkra építés kategóriában: 

• Ark Nova: Állatkert kártyákból és lapkákból. 
• Brass: Birmingham: Hálózat építés az ipari környezetben.
• Everdell: Erdőlakók kicsiny közössége.
• Fallout Shelter: The Board Game: Könnyed kis atombunker túra. 
• Galaxy Trucker (Second Edition): Ragasztóval és szögekkel összetákolt űrhajók. 
• Steampunk Rally Fusion: Az előző lecserélve kártyákra és verseny "autókra"
• Sid Meier's Civilization: The Board Game: A civilizáció építés nagyágyúja
• Korkép: És annak fura kistesója, aki nem mindent sorrendben tanult meg.