Amennyiben figyelemmel követed a blogunkat, tudhatod, hogy ritkán írok magunkról. Ennek nem az az oka, hogy nem szívesen kerülünk a rivalda fénybe, pusztán annyi, hogy inkább a termékekre fókuszálunk. Ám ritkán előfordul, hogy megosztok veletek pár magánéleti dolgot (lásd. „rólunk” címkével ellátott blogbejegyzések), mivel fontosnak tartom - még ha kevésszer is -, hogy tudjátok, mi történik a színfalak mögött.
Az elmúlt egy hónapban komoly magánéleti döntések sorozatát kellett meghoznunk, ugyanis sokévnyi albérletben élés, más(ok)hoz alkalmazkodás után, végre megvettük saját házunkat. Mindketten imádjuk a természetet, a csendes vidéki légkört. Amikor csak tehetjük, kint vagyunk a szabadban. Házasságkötésünk után, magunk mögött hagytuk a sosem alvó Budapestet és elköltöztünk Győrbe. Kicsit szerettük volna lelassítani a magánéletünket, zöldebb helyen élni, távol a beton- és paneldzsungeltől. Elhatároztuk, hogy max. egy évet töltünk még albérletben, addig megismerkedünk a várossal. Úgy gondoltuk ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy eldöntsük itt akarunk-e életünk végéig élni. Február végén egy nagyszerű lehetőséget tárt elénk az élet, két hónap múlva pedig már a kezünkben tartottuk a házunk kulcsait.
De mi van akkor, ha vállalkozóként „nem teheted” és nem is akarod megtenni azt, hogy emiatt kivonod magad a forgalomból legalább 1 hónapra?
Röviden: Káosz.
Talán senkinek sem kell bemutatnom, hogy egy családi házhoz jóval nagyobb fejsze kell, mint egy lakáshoz. A feltáráskor, javításkor mindig jön valami új gond, amivel foglalkozni kell, muszáj. Ez alól mi sem voltunk kivétel. Voltak bizony „elegem van” percek, de ahogy szoktuk mindig megráztuk magunkat, vagy egymást és mentünk tovább.
Mélyebbre menvén: Fáradtság.
Amikor a napokig tartó falvakarás, glettelés, festés után úgy döntesz vasárnap reggel, hogy márpedig ma gyártó napot tartasz. Amikor a kimerültség miatt nem tudsz egy épkézláb mondatot összerakni. Amikor nincs idő a marketingre vagy egyszerűen csak agyi kapacitás arra, hogy megválaszolj egy e-mailt. Sajnos talán a kommunikáció volt az, amely a legjobban megérezte a változást. Sokszor estünk be hulla fáradtan az ágyba, emiatt tolódtak az e-mail megválaszolások. Igyekeztünk senkit nem elhanyagolni, de van az a pont, amikor csak ülsz és bámulsz ki a fejedből. Majd amikor a melletted ülő párod megkérdezi, hogy mire gondolsz, azt mondod semmire. És _tényleg_ semmire…
Az egész hátterében: Öröm.
Mert nem kellett meghozni a szívfájdító döntést, hogy nem dolgozunk. Persze könnyebb lett volna kiírni a közösségi oldalainkon és a webshopon, hogy bezár a bazár pár hétre, és mindenki várja türelmesen a csomagját. Ehelyett minden héten kineveztünk gyártó napokat, amikor csak a vállalkozásra fókuszáltunk. Örülünk, hogy egy ilyen magánéletileg extrém leterhelt időszakban is tudtuk teljesíteni a rendeléseiteket.
Visszatekintve erre az egy hónapra, ismét rá kellett döbbennünk, hogy ez a vállalkozás nem csupán egy munka számunkra, hanem a hivatásunk, a hobbink, a szenvedélyünk. S bár egy kissé háttérbe kényszerült, most újult erővel (bár még mindig kevés energiával :)) vetjük bele magunkat abba, hogy új termékek érkezzenek a webshopra.
Teljesség igénye nélkül egy kis ízelítő: tovább bővül a festéktartó család, érkeznek új társasjáték rendezők és kártyatartó, valamint a beígért kölcsönadások sincsenek elfelejtve.
A megszüntetett Facebook csoportunk utódjának előkészületei is folyamatban vannak, tehát aggodalomra semmi ok, senkit nem hagyunk ki, aki korábban jelezte, hogy érdekli és szeretne tagja lenni! :)
Új hozzászólás