... Rhombur Vernius mindent megtett a katonai sikerért. A csatahajóit megfelelő ütemben mozgósította és tudni lehetett, hogy ha ő beszáll egy ütközetbe, akkor csak a győzelem lesz a célja. De elég ez a végső sikerhez? A küzdelem nem csak a harcmezőkön folyik, hanem a tárgyalóasztalnál is. Paul Atreides latba vetett minden kapcsolatát a kereskedő házakkal, hatalmat próbált szerezni a csillagközi szállítással. Azonban a biztonsági játék nem hozott neki sikereket, mert a titkok nagyasszonya Helena Richese játszotta legjobban az intrikák játékát. A herceg épp magasra emelte volna győzelmi kupáját, amikor váratlan fordulatok jöttek. Helena erős gazdasági pozícióra tett szert a felhalmozott Solarissal, majd nemcsak, hogy volt egy mesterterve az összes házban szerzett befolyásával, de még a Tleilaxu érdekeit is jól képviselte a tanácsban, mellyel utat adott embertelen kísérleteinek. Így megszerezte meg uralmát a Fűszer felet. Sikereit ünnepelve miközben ornithopterével átszeli Arrakis tájait, észreveszi Armand Ecaz főherceget utolsó riválisát, aki még mindig nem tudta túltenni magát, hogy elfoglalta előle Carthag városát...
Történet
A Dűne: Impérium 2020-ben robbant be a társasjáték világába és már az alapjátékból lehetett látni, hogy szép sikereket fog elérni. Feltört a BGG TOP10-es listájába, ezzel is mutatva, hogy a játékos közösség igencsak megszerette a homoki küzdelmet. Ennek egyik titka az lehet, hogy igyekezett a Dűne világát minél közelebb hozni az euro műfaj kedvelőihez, miközben a játék minden elemében próbált Dűne maradni. Az alapjátékot két kiegészítő követte, amik tökéletesen beleépültek a játékmenetbe. Azt még nem lehet tudni, hogy ez az utolsó állomás a játék történetében, de ha csak a rengeteg rajongói vezetőt nézzük, akkor még biztosan sokáig tudunk új tartalmakat találni hozzá, ha hivatalos kiegészítő nem is érkezik.
Hangulat
Egyik fontos pont, ami kiemeli a hasonló euro játékok köréből a Dűne: Impériumot az egyértelműen a hangulata. Sikerült elérni, hogy valóban egymás ellen küzdő házaknak érezzük magunkat. Miközben folyamatosan küzdünk a befolyások szerzésért, igyekszünk elsőként begyűjteni a legtöbb fűszert, és mindent megteszünk azért, hogy a csatában mi érvényesüljünk leghatékonyabb stratégaként. Nagyon feszült és izgalmas játékmenetet kapunk, amit egyformán tudnak élvezni azok, akik ismerik Arrakis világát és azok is, akik nem értik, hogy miért a pizzánkra rászórható fűszer a legértékesebb az univerzumban. A pontokat nem adja bőkezűen a játék, 10 pont körül fogjuk befejezni a harcot, így minden megszerzett (és elrabolt) győzelmi pont igazi diadalnak érződik majd. Nehéz azonban általánosságban nézni, hogy mitől is működik ez ennyire, úgyhogy vágjunk bele a részletekbe.
Miért van helye a polcon és az asztalon?
- Ahogy már említettem, ez a játék az euro kedvelőit fogja leginkább asztalhoz ültetni. A játék jól számolható és tervezhető, a stratégiai és a taktikai döntések szépen egyensúlyban vannak, néha csak lecsapunk egy kínálkozó lehetőségre, máskor pedig 2-3 körön keresztül építjük mestertervünk következő lépcsőfokát.
- Komplexitást tekintve inkább az összetett játékok szerelmeseit szólítja meg. Az alapjáték is tartalmaz bőven mélységet, a két kiegészítő pedig szépen megnyitja a játékot, utat adva annak, hogy égessük az agysejtjeinket az előttünk álló számtalan lehetőség optimalizálása alatt.
- Maximum 10 fordulón keresztül zajlik a csata a bolygó felszínén, de a játék hamarabb is véget érhet, ha valamelyik játékos összegyűjti a lezáráshoz szükséges győzelmi pontokat (ez normál játékmódban 10 pont). A győzelmi pontok érkezhetnek a házaknál szerzett befolyásokból, intrika kártyákból, harcok során a győzelmekből, és természetesen a Fűszer áramlásából is. De győzelmi pontokat nem csak szerezhetünk, hanem el is veszíthetünk, pl.: azzal, hogy egy másik játékos nagyobb befolyást szerez az egyik házban.
- A játékosok közötti interakció nagyon magas, folyamatosan a központi tábla fölé hajolva vizsgáljuk Arrakis felszínét, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg vagy épp ki veszélyezteti a pozíciónkat. A munkáshelyek fogynak, a kártyákat lerabolhatják, a szövetségeseinket elcsábíthatják és állandóan szemmel kell tartanunk a forduló végi ütközetre folyamatosan gyülekező seregeket is.
- A játék előkészülete során a változatosságot a vezetők kiválasztása adja, akik egyedi képességeket biztosítanak nekünk. Ezek között akadnak könnyebben értelmezhetőek is, hogy az új játékosok se vesszenek el, de a veterán játékosok sem fognak unatkozik, hisz néhány vezető képessége komoly átgondolást és tervezést igényel.
- A központi eleme a játéknak a kártyák. A saját paklinkat fogjuk építeni, az induló 10 kártyából indulva.
- A kezünkbe lévő kártyák két fő funkciót látnak el: meghatározzák, hogy a munkásainkat hova tudjuk küldeni, illetve a kezünkbe maradt kártyák hatásait tudjuk aktiválni, amennyiben nem kívánunk (vagy nem tudunk) több munkáslehelyezési akciót végrehajtani.
- A központi táblán helyezzük le a munkásainkat (2 munkással kezdünk, ami még egy állandó és egy ideiglenessel bővülhet), aktiválva annak a területnek a képességét és a kijátszott kártya hatását. Már maga a munkáslehelyezés is harc, hisz elvesszük egymás elöl a lehetőséget, ugyanis egy helyen csak egy figura lehet (főszabály szerint).
- Amellett pedig, hogy folyamatosan gyűjtjük a három erőforrást (solari, fűszer és víz), a katonai jelenlétünket is szeretnénk megerősíteni, hogy a forduló végén bekövetkező csatában miénk legyen a legütőképesebb sereg.
- A harc előtt felfedett, megmaradt kártyáinkból lehetőségünk van újakat vásárolni a közös piacról, így fordulóról fordulóra tudjuk specializálni a paklinkat.
- A kártyák (újonnan vásárolt és intrika kártyák egyaránt) ügyesen csavarják az alapmechanikákat, újabb lehetőségeket nyitnak még, pl.: lehelyezhetsz munkást oda is, ahol már másik játékos munkása van, így a kártyák adta taktikai és stratégiai előnyök felfedezése is komoly mélységet ad a játéknak.
- Miután pedig felfedtük megmaradt kártyáinkat, véglegesítettük katonai erőnket, jöhet a harc. Bár folyamatosan látjuk, kinek mekkora ereje lett kiküldve a harcmezőre, mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ki fog nyerni.
- Az intrika kártyák titokban ott lapulnak a játékosok kezében, arra várva, hogy a megfelelő pillanatba felfedésre kerüljenek. Ez lehet valami plusz akció, játék végi cél, de akár újabb egységek mozgósítása, visszavonása a csata során vagy ellenséges egység ilyen-olyan módon történő kivonása a harcmezőről. Bár ez ad némi bizonytalanságot a harc végső kimeneteléről, mégsem teszi kaotikussá a játékot, tudunk számolni vele, kinél mennyi kártya van, milyen hatásokra lehet számítani, így itt is inkább a döntéseink fognak dominálni, mintsem a szerencse.
- Bár található a játékban szóló és két játékos mód, mégis inkább a 3-4 játékosszám esetén nyújt teljes élményt.
- Ahogy egy valódi csatában, itt is minden döntésnek súlya van. Emellett pedig szűkösnek fogjuk érezni a játékot, csupán 2-3 munkás akció fordulónként, csak 5 kártya a kezünkben, ráadásul az erőforrásokból sem leszünk gazdagon ellátva és folyamatosan fogynak a táblán lévő lehetőségek is. Persze a rutinosabb játékosok megfelelő kombózással megnyitják maguknak a lehetőségeket, de még így is érezhetjük az egyes döntések során ránk nehezedő súlyt.
- Ami pedig még nagyon fontos abban, hogy miért kerül az asztalra: nagyon szép játék. A táblák szépen tükrözik a Dűne hangulatot, központban van az akcióhelyek és az ikonok egyértelmű jelzése, mégsem került az esztétika rovására. Persze itt azért bőven a funkcionalitás kerül előtérbe. Ahol azonban kiemelkedik a játékkomponens kinézet, az a kártyák. Minden kártya egyedi grafikával rendelkezik, amely gyönyörűen sikerült. A képek fő inspirációja (főleg a vezetők és az egyéb karakterek) a 2021-es film átdolgozott változata, de nem a filmekből kiragadott fényképek kerültek a kártyákra. Itt tényleg nem spóroltak azon, hogy a kezünkben tartott kártyákat meg is akarjuk csodálni és ne csak a hatását akarjuk érvényesíteni.
Ha már kevésnek érezzük az alapdobozt, mit is tehetünk?
Az alapjáték dobozában található tartalomra nem lehet panasz, de érdemes minél hamarabb hozzácsapni a kiegészítőket is, mivel:
- Az eddig megjelent két kiegészítő a Rise of Ix (Ix felemelkedése) és az Immortality (Halhatatlanság) úgy bővíti az alaptáblát, hogy plusz utakat ad a győzelmi pontok szerzésére. Szerencsére azonban ezek nem viszik el a fókuszt az alapjátékban megismert mechanikákról, inkább azokra ráépítve ad nekünk újakat, céljaink eléréséhez.
- A Rise of Ix lecseréli a tanácshoz és a CHOAM-hoz tartozó akcióhelyeket, így a csillagközi kereskedelem válik izgalmasabbá, új stratégiák megnyitásával, amelyek kipróbálhatunk akár a 6 új vezető egyikével is. Ezen felül behozza az Ix bolygóról származó technológia lapkákat, amik folyamatos, egyszeri vagy fordulónkénti hatásokkal segítenek. Végül, de nem utolsó sorban megjelennek a csatahajók, hogy a harcmező fölött állandó erőt képviseljenek az őket irányító játékosnak.
- Az Immortality megmutatja milyen erő lakozik a Bene Tleilax genetikai kísérlet mögött. Kapunk egy új táblát, ahol kísérleteket hajthatunk végre embereinken, jutalmunk pedig a szokásos győzelmi pontok, befolyások és intrikákon felül, a génmódosításunk eredményét leképező új kártyatípus lehet. Ugyanis kapunk egy teljesen új pakli kártyát, a Tleilaxu kártyákkal.
- Természetesen mind a két kiegészítő bővíti a Impérium kártyáinkat és az intrika kártyáinkat is, melyek között megjelennek új típusok is (pl.: a Graft, mellyel egyszerre több kártyát is ki tudunk majd játszani a kezünkből egy akcióval), így ezekre sem lehet panasz.
Kinél fog csak porosodni a polcon?
- Ez a játék inkább euro, mint Dűne. Ugyan a játék minden eleme tökéletesen szolgálja azt, hogy a téma illeszkedjen, a harc, a házak fölötti befolyás szerzés, erre nem lehet panasz, de azoknak fog igazán betalálni, akik egy erősen tematizált, mégis euro élményt keresnek. A játék minden pontja törekszik arra, hogy nehezen tudjon absztraktosodni és átmenjen sávokon való lépkedésre, pontok számolására, de végeredményében a játék erről szól. A játékosok nem kötnek szövetséget egymással, nincs hátba szúrás, a végén az nyer, aki jobban optimalizált.
- A magas interakció miatt folyamatosan izgulunk, hogy "el ne hozza", "ki ne küldje az egységeit", "vajon milyen intrika van a kezében" vagy, hogy "be fog-e előzni azon az akcióhelyen". Emiatt sokszor találjuk magunkat feszült helyzetben és ha valaki ezt nem jól kezeli a játék során, akkor könnyen el is ronthatja a játékélményét. Itt bizony el kell fogadni, hogy egymás tyúkszemére lépünk időnként.
- Sokáig csak sodródunk, mire megtanuljuk, hogy melyik áramlatot érdemes meglovagolni. A tanulási görbéje hosszú, bőven el fog telni 3-4 játék alkalom mire átlátjuk a játékot, pl.: hogy milyen kártyára kell szinte azonnal rárabolni vagy, hogy a játék melyik szakaszában, mire kell fókuszálni. Rengeteg kártya van és egy játék alatt csak töredékével fogunk találkozni. Kéri az idő és energia befektetést, úgy hogy egy játék alkalom is bőven elérheti a 3-4 órát.
- Néha a szerencse is kell a győzelemhez. Egyértelműen nem Fortuna lesz a legfőbb szereplő a játékaink során, de oda fog ülni mellénk az asztalhoz és néha az egyik, néha a másik játékos kezét fogja majd meg. Minden egyes kártyahúzásnál ott van az esély, hogy komoly pontokat szerzünk vagy csak egy további haszontalan kártya kerül a kezünkbe. Már a kezünkbe felhúzott öt kártya is meghatározza, hogy milyen lehetőségeink lesznek abba a körben, de egy-egy intrika kártya komolyan elbillentheti egy csata kimenetelét is. Ahogy az lenni szokott ilyenkor, abból kell főzni, ami van. A kártyáinkból kell a legtöbbet kihozni, de a szerencsére érzékenyebb játékosok könnyedén úgy állhatnak fel az asztaltól, hogy "csak azért nyert a másik, mert szerencsés volt". Igen, a végső sikerhez néha a véletlenek jó alakulására is szükségünk lesz.
Vélemény
Mennyire jó a Dűne: Impérium? A válasz mindig az, hogy attól függ, mit keresel. Nálunk megtalálta ez a játék azt a mechanikai és tematikai kombinációt, amit leginkább szeretünk egy kompetitív euro esetén. Imádjuk a kártyákat, mint komponenst, a pakliépítést és munkáslehelyezést, mint mechanikákat. Keressük az olyan játékokat, ahol az interakció magas és nem csak a saját táblánkat fogjuk optimalizálni, valamint szeretjük ha van némi harc az asztal fölött is. Ez a játék ezek mindegyikét hozza. Egész biztosan nem ez a leginnovatívabb játék, mert szinte minden pontját már láttuk valahol, amiben viszont kiemelkedik, az a különböző elemek együttes működése. Minden mindennel szépen kapcsolatban van, ebbe beleértve a témát is.
Bár még "csak" 10. a BGG listáján és ez még közel sem az utazásának a vége, nálunk már az egyik legjobbnak értékelt játék lett a műfajában, amit mindig öröm elővenni és biztosak vagyunk benne, hogy mindegy ki nyer, játék után mindenkiben igazi pezsgést hagy maga után.
Új hozzászólás